Talán egyszerre 10 bejegyzést kéne írnom mindenféléről, hogy tisztának érezzem magam, hogy mindent kiírtam magamról, de hát kinek van arra ideje megírni, vagy akár csak elolvasni? Viszont ezek a gondolatok teljesen elnyomják egymást, próbáltam írni erről-arról így ezalatt a majdnem 2 hét alatt amíg nem volt frissítve ez a blog, de teljesen elnyomta az egyik gondolat a másikat, és egyszerűen csak nem jutottam a végére. Többször megálltam a felénél egy bejegyzésnek és töröltem az egészet, mert nem tetszett.
Talán most, hogy vége van a szünetnek, újra belecsöppentem a berzsenyis életbe, és azért nem unatkozom, így lesz erőm is írni ide. Mert akárki akármit is mond, nehéz ide írni. Nem akarok túl személyes lenni, hiszen kit érdekel valaki siránkozása, de a túl fennkölt mondatok és a "hosszú latin szavakkal teletűzdelt körmondatok" se hatnak meg senkit. Valahol kettő közt van az amit keresek. Amit akár még élvezettel is el lehet olvasni. Persze ez elsősorban rajtatok múlik, hogy mit élveztek, és mit nem.
Tehát ahelyett, hogy azon siránkoznék, mennyire nehéz és sok tanulnivaló van most, hogy doli hátára doli jön, emellett felelések is vannak, nem is kevés, inkább megosztom pár viszonylag új gondolatom.
Újra néztem nem rég (bár nem egészen, nem bírtam feldolgozni igazából) a Waking Life című csodát. Ez egy művészfilm, majd a másik blogon lesz egy bejegyzés belőle, majd ott részletesebben a kritika részéről, de most inkább a rám gyakorolt befolyás az, amit megosztanék.
Álmok. Mik is ezek? Tudatalattink szüleménye, amely a minket körülvevő, ránk hatást gyakorolt impuzusokból áll össze. Na jó, hagyom ezt a pszihomókus dumát. Mindenki álmodik, még ha nem is emlékszünk rá reggel, álmodunk, hiszen az agyunk nem áll le éjszakára, az agy, mint a szív és a tüdő és a máj, és kb. az összes szervünk ugyanúgy dolgozik egészen halálunk pillanatáig. Azt mondják az okosok, az álmunkra csak akkor emlékszünk, ha valamikor közben ébredünk fel, míg tart. Vicces, és mégis milyen igaz! Soha nem volt még olyan, hogy egy (számomra) lezárt történetet álmodtam volna meg, és emlékeztem volna rá. A másik érdekes dolog, az álmok hossza. Nem tudom fordult-e már elő veletek, hogy felébredtetek az ébresztő órátokra, és túl fáradtak voltatok, hogy felkeljetek, 06:15-kor, és aztán visszaszunyókáltatok és láttátok azokat az órákig tartó hosszú, gubancos álmokat, és mikor újra felkeltetek 06:17-et mutatott az óra. Igen, azt mondják az ember mindössze egy éjszaka alatt percekig álmodik.
Az ember, amikor haldoklik, van 6-12 perce, amikor már a teste halott, a szíve leállt, a lélegzése is abba maradt, 6-12 percen keresztül még az agy dolgozik. És ha úgy vesszük 1 "álommásodperc" végtelenül hosszabb ideig tart mint egy "ébermásodperc", 6-12 perc alatt egy egész életet végigálmodhatunk. Gondoljatok csak bele, mennyire megreng mindenbe vetett hitünk egy pillanatra, egy álom az egész.
Ezek nagyon elvont gondolatok, ezek már-már Mátrix szerű való(tlan)ságok. De sokszor elgondolkoztam már ezen, és egyszer már meg is próbáltam leírni ezt, kevés sikerrel, és most se érzem hogy jobban el tudtam volna magyarázni. Csak feltételezzük, hogy mi vagyunk a világ közepe, hogy mi vagyunk egy olyan létforma, ami valóban mindent csak kitalál, ami felépíti azokat a dolgokat, amiket még mi magunk se ismerünk, hiszen csak azt tudjuk biztosra amit látunk. Mintha egyszerűen kitalálnánk az egészet, és létformánk egy hatalmas aggyá és ötletté zsugodorna, miközben egy dolgot kutatunk egész végig: felfedezni a világot, s ezzel önmagunkat ismernénk meg. Csak gondoljatok bele egy pillanatra és borzadjatok el. Mi lenne, ha én magam is csak a te, te és te képzeleted szüleménye lennék, és minden amit írok ide, azt valójában te találtad ki. Megcáfolhatatlan dolgok, mégis ostobaságnak tekintjük. Belegondolni is szörnyű.
Nos, aki ezt megértette, kérem írjon. Nagyon kíváncsi vagyok a ti véleményetekre erről, mert ezek olyan gondolatok, amiket talán senki se tudott még rólam. Írjatok, mondjátok el mennyire volt érthető...
