Talán egyszerre 10 bejegyzést kéne írnom mindenféléről, hogy tisztának érezzem magam, hogy mindent kiírtam magamról, de hát kinek van arra ideje megírni, vagy akár csak elolvasni? Viszont ezek a gondolatok teljesen elnyomják egymást, próbáltam írni erről-arról így ezalatt a majdnem 2 hét alatt amíg nem volt frissítve ez a blog, de teljesen elnyomta az egyik gondolat a másikat, és egyszerűen csak nem jutottam a végére. Többször megálltam a felénél egy bejegyzésnek és töröltem az egészet, mert nem tetszett.
Talán most, hogy vége van a szünetnek, újra belecsöppentem a berzsenyis életbe, és azért nem unatkozom, így lesz erőm is írni ide. Mert akárki akármit is mond, nehéz ide írni. Nem akarok túl személyes lenni, hiszen kit érdekel valaki siránkozása, de a túl fennkölt mondatok és a "hosszú latin szavakkal teletűzdelt körmondatok" se hatnak meg senkit. Valahol kettő közt van az amit keresek. Amit akár még élvezettel is el lehet olvasni. Persze ez elsősorban rajtatok múlik, hogy mit élveztek, és mit nem.
Tehát ahelyett, hogy azon siránkoznék, mennyire nehéz és sok tanulnivaló van most, hogy doli hátára doli jön, emellett felelések is vannak, nem is kevés, inkább megosztom pár viszonylag új gondolatom.
Újra néztem nem rég (bár nem egészen, nem bírtam feldolgozni igazából) a Waking Life című csodát. Ez egy művészfilm, majd a másik blogon lesz egy bejegyzés belőle, majd ott részletesebben a kritika részéről, de most inkább a rám gyakorolt befolyás az, amit megosztanék.
Álmok. Mik is ezek? Tudatalattink szüleménye, amely a minket körülvevő, ránk hatást gyakorolt impuzusokból áll össze. Na jó, hagyom ezt a pszihomókus dumát. Mindenki álmodik, még ha nem is emlékszünk rá reggel, álmodunk, hiszen az agyunk nem áll le éjszakára, az agy, mint a szív és a tüdő és a máj, és kb. az összes szervünk ugyanúgy dolgozik egészen halálunk pillanatáig. Azt mondják az okosok, az álmunkra csak akkor emlékszünk, ha valamikor közben ébredünk fel, míg tart. Vicces, és mégis milyen igaz! Soha nem volt még olyan, hogy egy (számomra) lezárt történetet álmodtam volna meg, és emlékeztem volna rá. A másik érdekes dolog, az álmok hossza. Nem tudom fordult-e már elő veletek, hogy felébredtetek az ébresztő órátokra, és túl fáradtak voltatok, hogy felkeljetek, 06:15-kor, és aztán visszaszunyókáltatok és láttátok azokat az órákig tartó hosszú, gubancos álmokat, és mikor újra felkeltetek 06:17-et mutatott az óra. Igen, azt mondják az ember mindössze egy éjszaka alatt percekig álmodik.
Az ember, amikor haldoklik, van 6-12 perce, amikor már a teste halott, a szíve leállt, a lélegzése is abba maradt, 6-12 percen keresztül még az agy dolgozik. És ha úgy vesszük 1 "álommásodperc" végtelenül hosszabb ideig tart mint egy "ébermásodperc", 6-12 perc alatt egy egész életet végigálmodhatunk. Gondoljatok csak bele, mennyire megreng mindenbe vetett hitünk egy pillanatra, egy álom az egész.
Ezek nagyon elvont gondolatok, ezek már-már Mátrix szerű való(tlan)ságok. De sokszor elgondolkoztam már ezen, és egyszer már meg is próbáltam leírni ezt, kevés sikerrel, és most se érzem hogy jobban el tudtam volna magyarázni. Csak feltételezzük, hogy mi vagyunk a világ közepe, hogy mi vagyunk egy olyan létforma, ami valóban mindent csak kitalál, ami felépíti azokat a dolgokat, amiket még mi magunk se ismerünk, hiszen csak azt tudjuk biztosra amit látunk. Mintha egyszerűen kitalálnánk az egészet, és létformánk egy hatalmas aggyá és ötletté zsugodorna, miközben egy dolgot kutatunk egész végig: felfedezni a világot, s ezzel önmagunkat ismernénk meg. Csak gondoljatok bele egy pillanatra és borzadjatok el. Mi lenne, ha én magam is csak a te, te és te képzeleted szüleménye lennék, és minden amit írok ide, azt valójában te találtad ki. Megcáfolhatatlan dolgok, mégis ostobaságnak tekintjük. Belegondolni is szörnyű.
Nos, aki ezt megértette, kérem írjon. Nagyon kíváncsi vagyok a ti véleményetekre erről, mert ezek olyan gondolatok, amiket talán senki se tudott még rólam. Írjatok, mondjátok el mennyire volt érthető...
Woah! Szép. :)
VálaszTörlés(Szvsz abszolút érthető bejegyzés volt)
Ez a szöveg most azért esett nekem egy frissítő zuhanyként, mert pont tegnap lestem meg az Inception című filmet, ami ugyebár (javarészt) ezzel foglalkozik. Bár nekem van egy tapasztalatom, ami ellentmond az okosoknak. :)
Egyszer még régebben, pár évvel ezelőtt, volt egy álmom, amit én igenis az elejétől fogva a végéig álmodtam. Emlékszem hogy holvoltam, emlékszem hogy mit csinált az "álombeli énem", és arra is emlékszem hogy mi volt a legvége, amikor felébredtem. A különös nem csak az, hogy emlékszem a részletekre, (röviden tömören: repültem, egy fekete alak üldözött, akire hátranéztem, végül egy hatalmas ajtó elé érkeztem amit nem tudtam kinyitni. Ezután csak álldogáltam ott) hanem hogy picit úgy éreztem mintha valahol ébren lennék, éreztem a saját létező mozdulataim, hogy dobálom magam az ágyban, hogy megmozdítom az ujjaim. Nagyon különös volt.
De persze az is lehet hogy így az évek múltán csak a képzeletem és a fantáziám koptatta így le a dolgokat, de az biztos, hogy közvetlen az álom után is sokáig furcsa állapotban voltam, mert még sosem tapasztaltam olyat.
Ah. Ezt jólesett elmondani. Köszi hogy kommentelhettem :)
Én általában nem emlékszem az álmaimra, így valószínűleg, mindig befejeződik. Lehet, azért mert unalmas szürke álmaim vannak, vagy csak mert szeretek a dolgok végére járni és így még pihenés közben se hagyok úgy valamit. Ha valaki azt mondaná, hogy ő igazából csak a fejemben él, előszőr körbe röhögném, de aztán elgondolkoznék azon, hogy és, ha mégis? Ez egy olyan dolog ami felfoghatatlan..mint az Eredet című filmben, ahol a végére az emberek már nem tudták, hogy egy álomban vagy a valóságban vannak-e.
VálaszTörlésViki: Én köszönöm hogy kommenteltél. Sajnos nem vagyok álomfejtő, de hiszem azt hogy amiket álmodunk, azok valóban a tudatalattink üzenete számunkra, legalábbis érdemes elgondolkozni rajta, mit miért álmodhattunk.
VálaszTörlésEszter: Nem hinném hogy unalmas szürke álmaid vannak, sőt, nagyon lehetséges az hogy tényleg egyszerűen belőled fakad, hogy jobbszereted a dolgaidat végigcsinálni, és ez már a tudatalattidra is kihathat. És igen, szerintem is felfoghatatlan. És ijesztő. Főleg ha még mélyebben belemegyünk.
Az Inception-t pedig valszeg én is mostmár meg fogom nézni, bár én a Waking Life című csodából következtettem, és jutottak eszembe ilyen agyament dolgok. Köszi a kommenteket!
szerintem ez a gondolat, hogy csak akkor emlékszünk rá, hogyha nincs vége az álomnak szerintem teljesn igaz, de feltevődik kérdés, hogy mikor is vesszük úgy, hogy egy álomnak vége... és itt egy új problémakör nyitódik... Viki a te esetedben például lehet, hogy annak az álomnak közelsem volt vége, lehet hogy ha nem marad abba az álom akkor esetleg az árny megtámad, vagy bármi más is lehetett volna a "vége"...
VálaszTörlésaz utolsó bekezdés viszot rendkívül érdekes... mert lehetne azzal bizonyítani h ez a "valóság" h érezzük a körölöttünk lévő történéseket, érintéseket és összefüggőek a gondolataink, de lehet h az "igazi" álom ilyen és a álomban lévő álom olyan amit mi hiszünk álomnak... nagyon elgondolkodtató és gyáltalán nem agyament:)
én megértettem a blog lényegét és szerintem meg van a kövi 2 film amit meg fogok nézni:)
A legrémisztőbb számomra, hogy vannak olyan pillanataim, amikor úgy érzem, hogy ezt már álmodtam előtte... Csak bevillan egy kép és beugrik, hogy tényleg álmodtam róla. Ezek általában csak egy ilyen ködös folt, de megrémíszt... Ha rosszat álmodom, midig azért fohászkodom, hogy véletlenül se történjen meg...
VálaszTörlés