Szerette őt

Sose gondolta volna, hogy egyszer ez a pillanat is elérkezik. Sose gondolta volna, hogy valaha ez megtörténhet. Hinni se akart az életnek, nem akart, hisz mindig is azt hitte, azért kaptuk, hogy akadályokat küzdjünk le, és harcoljuk magunkat a halálba. Senki se mondta, hogy boldog is lehet.
Szerette Őt.
A tánc után meghajolt a lány előtt, és kezetcsókolt. Kintről a bazsarózsa illata áradt be a nyitott ablakokon át. A zene felcsendült újra, egy más dallamot játszott a zenekar. Vége volt a táncnak. Így az immáron valódi férfi ellépett a lány mellől, és hagyta, hogy más kérje fel, de egy pillanatra se vette le a tekintetét a lány gömbölyű arcáról, és tejfölszőke hajáról. Az egyik ablak mellé dőlt és nagyon szippantott a levegőbe, a testét átjárta a rózsa illata, és ezzel a szerelem érzése tódult szét a lelkében.
Szerette Őt.
A levegő egyre elviselhetetlenebbé vált, az olcsó kölni és az izzadságszag egy olyan elegyet alkotott, ami már-már fojtogatóvá vált, így a fehérruhás férfi úgy döntött kilép az ajtón, de ekkor egy női kar simult az ő karjába. A lány mosolygott rá, és tekintetét a két zöld szempárba fúrta. Nem kellettek szavak, ez már teljesen másról szólt.
Szerette Őt.
A nyári este frissitően hatott a fiatal párra. Némán, szótlanul, egymásba karolva sétáltak a rózsakertben, amíg nem értek el egy kis parkba. A lány ekkor elengedte a férfit és szorosan magához ölelte. Ez minden szónál többet jelentett, a férfi teste megfeszült, és abban a pillanatban el is ernyedt.
Szerette Őt.
A telihold ezüstös fénye körülölelte az fiatal párt. Távolból zene szólt, és társalgás, csörömpölés, koccintás, nevetés. De ez semmit se számított, itt csak ők voltak, ketten. A közelben tücskök húzták a nótájukat, és a pár kibonatkozott az ölelésből. A lány felnézett, a fiú lehajolt. Ajkuk egymáshoz értek, és a szívük egyszerre dobbant.
Szerette Őt.
A csókot egy hangos kiáltás törte meg. Megérkezett a dagály. Nincs több keresnivaló itt, menni kell, most, tüstént, míg szél és dagály van. A férfi ekkor lehúzta az ujjáról a gyűrűjét és a lány kezébe húzta. Nem mondott semmit, hátatfordított a lánynak, és szó nélkül otthagyta. Nem akart hátranézni, nem akarta látni a lány könnyeit, nem akarta a sebét még mélyebbre tágítani, de valahol reménykedett, hogy a lány még utána kap, nem engedi elmenni. De tudta... A lány
Örökké Szerette Őt.