Sok ember mindig kívülről várja a megváltást. Nem mintha ez egy új dolog lenne. Krisztus óta hisznek az emberek abban, hogy Isten Fia egyszer újra lejön a földre, és megvált mindenkit, hogy Krisztus az, aki megváltotta az emberiséget. De ne nézzük ilyen nagy távolságból a dolgokat. Az emberek sokszor várják a Sors megoldását a kis problémáikra, minthogy elhagyta a barátnője, nem kaphatja meg azt, akit szeret, hogy eltört az ajándék, amit a "szerelmétől" kapott. Várják ezt egy emberben, egy helyszínben, egy időpontban, egy képben, egy filmben, egy zenében, egy tájban, szinte bármiben. Mindenben várják, egyedül egy helyen nem. Önmagukban. Mehetnek bármilyen messze, hogy megoldják a problémáikat, de mindig ott lesz a megoldás, ahol vannak. Önmagukban.
Nehéz és kicsit ellentmondó ez a dolog. Kezdjük ott, hogy vannak dolgok, melyek felett nincs befolyásunk. Például, nem teremthetünk semmilyen érzelmet. Szeretetet, gyűlöletet, szerelmet. Erre, mi, emberek nem vagyunk képesek. Minden ami a hatalmunkban áll, azok a mi érzéseink. Szerethetünk, gyűlölhetünk, szerelembe eshetünk. De önmagad döntöd el az utadat. Csak te vagy az, aki véget vethet valaminek, és csak te vagy az, aki belekezdhet valamibe. Ne várj, hogy jöjjön valami külső tényező, ami majd téged befolyásol, ami megoldja helyetted ami "megmutatja a helyes utat". Az a helyes út, amiben hiszel.
Lehet, hogy most egy nagyon klisés, nagyon optimista, sőt inkább nagyon naiv szösszenet következik, de úgy érzem, le kell írnom.
Az ember mindig is vágyott rá, hogy legyen varázsereje, hogy képes legyen ezt azt megidézni. Mégis úgy érzem, nekünk, mint emberi faj, van egy varázserőnk. Ez az erő nem más, mint a Hit. A hittel lehetünk mi igazán varázslók, mágusok. Igaz, nem leszünk talán soha "olyan" mágusok, nem fogunk tűzlabdákat hajigálni a semmiből, és nem fogunk lebegtetni dolgokat csak úgy, heccből, az elménkkel. De ha hiszünk, varázslatos dolgokon mehetünk keresztül. Tudom, hogy ez első olvasatra a legnyálasabb és a legnevetségesebb dolog, de gondolkozzunk el rajta. Minden rajtunk múlik. Mennyit engedünk be a külvilágból, és mennyit nem.
Csak rajtunk múlik, hogy valamit megteszünk-e vagy sem. Nincs olyan hogy "nem vagyok felkészülve", nincs olyan hogy "nem most van itt az ideje". Ezek csak kifogások, ez csak mellébeszélés. Ez olyan mint átugrani egy szakadékot. Képesek vagyunk rá, csak erőt kell venni magunkon. Persze lehet mondani hogy addig megyünk valamelyik irányba míg egy hidat nem találunk, és mondhatjuk hogy nem is akarunk átmenni a szakadék túloldalára, de ez nem a valóság.
Ami nehéz lehet még talán, hogy amit eldöntöttünk, tartsuk magunkat. Nem azt mondom, hogy az érzéseinket nyomjuk el, mert azzal úgyse tudunk mit kezdeni. Azt mondom, hogy az utadat te járod be, és semmi se befolyásolhat téged annyira, mint te önmagad.
Te döntesz a jövődről, mert te vagy az, akinek át kell azt élnie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése