Milyen évet tudhatok magam mögött, mozgalmasabbat, mint az előző, az biztos. Voltam Svédországban, szerveztem éjszakai sportprogramot, iskolai diákönkormányzat képviselő voltam... Mindenesetre sikerült túlvállalnom magam, hogy néha a hajamat téptem, és nem bírtam aludni, annyira nyomasztott minden.
Hogy sikeresnek mondanám-e?
Nem. Úgy érzem sokkal többet veszítettem, mint kaptam. Igen, kaptam rengeteg jó dolgot emléket, olyan jó dolgokat, amelyekről álmodni se mertem volna, de emberből vagyok, és mint olyan, nehezebben értékelem a jót, mint azt ami nincs. Rossz, és negatív filozófia, de alapvető emberi tulajdonság. Mindig arra vágyunk, ami épp nincs. Részben saját hibámból történtek a rossz dolgok, ezek a veszteségek, ha mondhatjuk így, részben nem. Az önzőség, a büszkeség, és a nemtörődömség, a felelőtlenség volt mindaz, sok dolgot tönkretett, ami addig jónak tűnt. Hiányoztak, de nem éreztem azt hogy nekem kellene lépnem, lépést tennem. Másszor, meg ha tettem is lépést, és igyekszem is, akkor is visszautasítást kaptam, és negatív megerősítést. Ahogy közeledett a szülinapom, úgy növekedtek ezek a negatív dolgok, gyűltek és gyűltek, és talán pont a szülinapomra tetőztek. És egy pillanattól kezdve elfogadtam.
Elfogadtam, hogy több évi barátság porba dőlt, és úgy tűnik mintha sosem létezett volna. Elfogadtam, hogy vannak olyan emberek, akiknek mások százszor, milliószor többet jelentenek, mint jómagam. Elfogadtam, hogy akármennyire próbálkozom, nem fogok tudni visszaszerezni embereket az életembe, még ha mindennap megkeresem, és megölelem, és kedvesen türelmesen bánok vele. Elfogadtam, hogy nem tudom magam elfogadtatni, megszerettetni bárkivel, nem tudom elérni, hogy mindenki szeressen, és ne legyen olyan ember, aki ne utasítson el, utálja a hírem, vagy valóban engem. Elfogadtam, hogy talán nem azok közt van a helyem, akikkel eddig töltöttem a napjaimat, éveimet, talán nem ez az az életmód, amit nekem a teremtettek. És attól a pillanattól nem fájt.
Persze, zavar. Persze, hiányoznak a barátok, és hiányzik az is, hogy a szülinapom alkalmával elmenjek valakikkel és megünnepeljem azt, egy pofa sör mellett. Hogy a szülinapom alkalmával legyenek olyan emberek, akikkel találkozhatok, akik rám szánják az idejüket, talán a pénzüket hogy bejöjjenek a városba, és igyanak velem valamit. Emberek akikkel beszélgethetek, akikre számíthatok. Igen, zavar, hogyne zavarna. Emberből vagyok.
Nem tudom mit hoz a jövő. Lehet, hogy a nyáron történik valami, ami aztán végképp megváltoztat. Lehet a nyár elszakít tőlem végleg mindenkit. Lehet, hogy mindent visszakapok, lehet valami teljesen mást kapok az élettől. Akármi is történjék, nem hiszem, hogy el fogok veszni. Elveim vannak, céljaim vannak, amiket el kell érnem. Soha nem adom fel, és csak előre haladok. Rengeteg dolog áll még előttem, abban biztos vagyok, és mégha a ma kilátástalan is, talán a holnap szebb lesz. Sosem tudni.
De egy dolog biztos. Az utolsó tinédzser évemet élem. Azt hittem ezt ki fogom élni, és tényleg, még egy utolsót lázadok, egy hatalmasat tépek a rendszerből, és végigbulizom az egészet. Hát, úgy tűnik, ez mégsem így lesz. Talán most ahelyett, hogy kiélvezném az élet édes ízét, el kell kezdeni felnőni. Meglátjuk, mit hoz a sors.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése