Az emlékek órája

Semmi se tart örökké.

Akármennyire azt hisszük néha, valami biztos az életünkben, valójában idő kérdése az, hogy mikor veszitjük el. Természetesen nem azt mondom, hogy mindent elveszitünk már holnap, és úgy kéne élnünk, hogy felkészülve mindenre, várva a végső itéletet, félnünk kéne. Nem.

Ennél talán kicsit bonyolultabb a dolog. A lényeg, hogy az életben (lassan rá kell jönnöm, hogy) semmi se biztos. Semmire se és senkire se mondhatod azt hogy "örök", az életed sose fog biztos talpon állni. Biztos a kedves olvasóval is történt elég sokszor már, hogy úgy érezte hogy talált valami igazit, és, hogy ezt soha nem fogja elengedni. Egyetlen probléma, hogy az élet változik. Végig mozgásban van, s mi vagy úszunk az árral, vagy belehalunk a saját sebeinkbe.

Szép dolog, hogy valaki küzd, hogy valaki egyszer az Életnek NEM-et mondd -- de ugyanúgy ostobaság. A bátorságot az ostobaságtól egy hajszál választja el. Egy hosszú, egyenes, barna hajszál. Szép dolog önmagunkat feláldozni, szép dolog a saját károdra tevékenykedni. De nem kell ezt tennünk. Ezt senki se várhatja el tőlünk. Azt kell tennünk, amit a szivünk mondd. És itt is megemlithetnék hires, Saint-Exupéry idézeket, mint hogy "...igazán, csak a szivével lát az ember..." De ennek a valós tartalmát, sokkal nehezebb megérteni, mint azt gondolnánk. Mivel most nem erről irok bejegyzést, erre késöbb visszatérek, talán.

Nem akarok az a csöpögős, idézetekkel (a megértése nélkül) érvelő, semmitmondó alak lenni. Inkább érvelek a saját szavaimmal, inkább én is megpróbálok oda kerülni, hogy egyszer az én idézetemet tegyék ki facebook-statusba, vagy MSN illetve Yahoo személyes üzenetbe.

Visszatérve a témámra, csak azt akarom mondani, hogy néha el kell engednünk a legfontosabb dolgokat is, hogy új dolgok vegyék át a helyüket, új, szép, talán erősebb dolgok. Természetesen mindenkinek szüksége van arra, hogy legyen valakije. Valaki mellette álljon, valakire kivetitse minden gondját baját, valaki, akinek sirni tud, hogy az élet mennyire bonyolult és nehéz. De el kell fogadnunk, hogy ez az ember mindig változni fog. Kicsit duplagondol szerű az egész. Tudd, hogy nem lesz minden örökké, de viselkedj úgy, mintha az lenne.

Természetesen én sem tudom a boldogság receptjét, én is csak "filterben" kapom meg, s nem szoktuk felszakitani a filtert, hogy megnézzük, mi van a belsejében. Csak élvezzük, mert egyszerű, és könnyű. Gyorsan elkészül. De ha ezeket meg tudnám csinálni (melyeket jelenlegi állapotomban én sem tudok), akkor úgy érzem, boldog lennék.

Az elfogadás, a tiszta elmének egy alapvető tulajdonsága. Néha úgy kell elengedni a számunkra akár legkedvesebb dolgokat, mintha sose lett volna a miénk. A ragaszkodás a sötét oldalhoz vezet.

Az Erő legyen veletek.