Akinek nem inge, ne vegye magára

Mi a fontosabb a mai világunkban? Az, hogy fejlődjünk, szellemileg, minél több dolgot tapasztaljunk meg, vagy inkább az, hogy minél "kúlabbak" legyünk.

Szerintem itt ki is térhetnénk arra, mit is jelent, ismétlem "kúlnak" lenni.

Lássuk csak, igen. Legyünk extravagánsak, legyünk olyanok, akik kitűnnek a "többiek" a "pórnép" közül. Élvezzük az illegális dolgokat, élvezzük azt, amit nem szabad, és lehetőleg törekedjünk, hogy minden szabályt megszegjünk, sőt, ha lehet, töröljük el a tisztelet fogalmát a földről, hiszen az nem kúl. Természetesen az elsődleges, hogy mindenkit magunk alá kényszerítsünk. Hogy mivel? Ha kell, hát erővel. De ésszel sosem. A lényeg, hogy a gyengébbeket magunk alá nyomjuk, ha esetleg végletlenül velünk egy szinten lennének, és lelkileg tartsuk őket kelepcében. Mert ez számunkra hihhhetetlen jó érzés, és azthisszük, hatalmunk van.

Persze azért nem ilyen szélsőséges a helyzet. Megesik, nem mondom, de alapjáraton nem ilyen szélsőséges. Kúlnak lenni természetesen jelenti ugyanúgy a füvezést, és az ivást, szinte mindenhol, de mondjuk másokat bántalmazni, akár szellemileg, az már hála istennek egyre kevesebbszer fordul elő.

A kérdés a következő, amit fentebb is leírtam: megéri-e kúlnak lenni? Igen, talán egy bizonyos "nagyhangú" kör téged fog szeretni, talán megbecsülni. Befogadnak, az úgynevezett "nagymenők" közé.

Az a helyzet, hogy az ember, ha van küldetése az életben, akkor az csak egy, hihetetlenül nehéz dolog lehet. Megtalálja önmagát. Ehhez természetesen fejlődni kell szellemileg, különböző utat bejárni, itt-ott másokkal találkozni, és együtt járni az utat, segíteni egymást. Ezt nevezném talán, barátságnak. Az a nagy helyzet, hogy "kúlsággal", nem jut senki se előrébb ebben a célban. Azzal, hogy péntek este elmegyek, rágyújtok egy jointra és egy üveg jägerre a parkban, nem jut senki előrébb önmaga megismerésében. Persze, 17 évesen az ember erre vágyik. Kell számára ez a fajta lázadás, ez a fajta "kúlság". Ez az önpusztítás. Viszont át kell gondolni: ha van rá lehetőség, vajon ki lehet-e hagyni ezt a részt, vagy nem?

Talán kell is ez a rész az ember életébe, de inkább csak kóstolás szinten. Egy nyár, egy hónap, egy hét, csak ilyen, hogy aztán azt mondhassák: köszönjük, de ebben nincs cukor. És továbblépni ezen, tudni, hogy akik ezeket teszik, azok nem vagány emberek.

Vagány dolog, ha valaki másokon képes segíteni, anélkül hogy bármit várna cserébe. Vagány dolog, ha valaki át tudja adni a tudását másnak. Vagány dolog, ha az önmagad problémáit meg tudod oldani. Vagány dolog elmélkedni az élet dolgain, másokkal, vitatkozni rajta. Ezek nagyon úgymond, "menő" dolgok.

Persze, akinek nem inge, ne vegye magára. De jobb, ha ő is elgondolkodik, mit érdemes, és mit nem.