Korona

Hát megint otthagytam SzépBrassóVárost.

Megint, könnyeimmel küszködve, hatalmas ürességgel a szívemben lelkemben, de otthagytam. Egyszerűen nevetséges, mennyivel nehezebben szakadtam el onnét, mint Budapestről, amit az anyakönyvi kivonatom szerint "otthon"-nak nevezhetek. Bár ismerem Budapestet, mint a tenyerem, ha valaki azt mondja gyere menjünk ki a Hegedába, tudom mit mond, ha valaki Mentsvárazni akar, a véremben van a bólogatás, és ha egyszer valaki felkiált hogy irány a ZP akkor máris készítem a szakadt farmerom. Nem azt mondom, hogy Budapest rossz város, illetve, hogy nem szép, nem lehet mit csinálni, vagy hogy utálok ott élni, mert erről szó sincsen. Sokak, akiknek azt ecsetelem, mennyire szeretnék itt élni Erdélyországban, Brassótól kezdve Sepsiszentgyörgyön át, Kolozsvárig, azt hiszik hogy ezzel azt mondom hogy Budapest egy romlott és rossz város.

Pedig erről szó sincsen.

Én még mindig nem tudok többet mondani annál, hogy a Koronavárosban tényleg kiskirálynak érzem magam, szabadabbnak, és nyíltabbnak, valami van bennem, ami nincs meg máshol valami ami nem húz semerre, valami, ami azt mondja, üllj nyugodtan Fügedi Áron, mert most lehet. Mert hazajöttél. És természetesen sokan mondhatnátok azt hogy: "Persze, hiszen oda mentél nyaralni, csak a chill és csak a jó várt ott téged, csak a kikapcsolódás, a folyamatos hülyülés, de Füge, az ÉLET nem ilyen." Természetesen valahol igazatok lenne. Valóban Brassó számomra egy olyan arcát mutatta, amiben "akkora boldogság van hogy oda már csak műanyag állatok járnak", de olyan emberekkel találkoztam itt, amilyenekkel életemben nem máshol. Emberekkel, akik gyorsabban beleették a szívembe magukat, mint nagyon sok itthoni ismerősöm jópár év alatt, akik miatt tényleg otthon éreztem magam. Akik elhozták ennek a nyárnak az első legszebb napjait. Még a második felvonás csak most következik, de azt tudom, hogy hálás vagyok mindenkinek, és itt felsorolnék sok-sok-sok nevet, de szerintem akik olvassák ezt, és rájuk vonatkozik, azok tudják magukról. Célokat kovácsoltak bennem, tudom magamról hogy erősebb lettem, sokat tanultam, és sokat taníthattam. Kérdés nélkül tudom, hogy Barátokat találtam, Barátokat, akikre számíthatok.

Csak szerettem volna megköszönni a Szent Anna tói kirándulást, azt a sok sok együtt töltött percet, a támogatást, amikor szükségem volt rá, az őszinte szavakat, a nevetéseket, a fürdőzéseket, megköszönni a bulikat, megköszönni a mozit, megköszönni Tusnádfürdői fesztivált, a sok koncertet, a sok beszélgetést, billiárdozást, úgy mindent.

Hazamegyek és honvágyam lesz. (ahogy már most is az van lassan.)

Köszönöm!