Mindannyian hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a világon nekünk a legnehezebb, hiszen nincsen barátnőnk, nincsen szerelem, egyest kaptunk matekból, eltiltottak a számítógéptől és így tovább.
Furcsa, hogy szinte észre se vesszük ezektől a dolgoktól mások keserűségét. Mégis, ha nagy nehezen kinyitják a szemünk, rádöbbenhetünk, hogy nem csak nekünk rossz a világon. Egy lány, aki évek óta szeret egy srácot, és még is a srácot hidegen hagyja. Egy lány, aki nap mint nap végignézi, ahogy az áhított fiú ölében más ül. Sajnálom őt. Mindig azon gondolkoztam, hogy mi alapján kapunk jót avagy rosszat az Élettől. Mi az algoritmus? Hol az egyenlet? Bizony. Itt már a hatalmas és mindent tudó Matematika is megbukik. Hogy van az, hogy az emberek, akik nem törődnek másokkal, nagyképűek, romlott életet élők, csupa jót kapnak: szerelmet, rangot, elismerést és ami még rosszabb: beléjük vetett hitet. Akik megpróbálnak a tőlük telhető legtisztábban élni, azok csupa csalódást és sok fájdalmat kapnak. Hisz ők azok, akik elől az előbbi fajta ember elveszi a szerelmet, a boldog életet. A beléjük vetett hitet. Hát mi van a világgal?! Ez kell? Árulás, mások elnyomása? Még ha el is érne valamit az ember, az EMBER rögtön meg is próbálja elvenni, vagy csupán kicseréli valami ócskára.
Hát hogy van ez?!
Sokan szenvednek indokolatlanul, és sokan kapják meg azt a fajta boldogságot, amelyről álmodni se merne a legtöbb ember - szintén csak indokolatlanul.
Hát ugye, ugye hogy milyen rendkívül furcsa világ ez? Én még azért hiszek. Hátha egyszer mindenki megkapja azt, amit valóban érdemel.
Gyönyörű és ami a legjobb, hogy sajnos igaz.
VálaszTörlésEszter
És nem is tehetünk róla, ellene. :/
VálaszTörlés