Fura, hisz tökéletesen emlékszem még, hogy 6 éve bicikliztem a velencei-tó körül, és azon gondolkoztam, milyen jó lenne már 18 évesnek lenni, milyen jó lenne már felnőni, hogy 18 évesen mennyi mindent fogok csinálni, elköltözöm otthonról, elmegyek a híres-nemes Ááámerikába, és vissza se jövök soha többé!
Aztán eltelt egy év, két év, három év, és pillanatok alatt az álom már nem álom többé. Bár a Szentiván-éji álom az örök, mégis, azt kell mondjam hogy a felsorolt álmaim közül, nem hogy nem értem el, már meg se akarom őket tenni!
Persze nincs ezzel baj. 12 éves fejjel csak hajtottam a biciklit és az eget kémlelve álmodoztam, nem volt gondom rá, belegondolni a dolgokba. Nem is kellett.
De most itt van, és azt mondják ez az a pont amikor az ember "felnőtt" lesz. Semmiképp se szerenték itt a "Felnőtt"-"Gyerek" ellentétről, szokásos vitáról beszélni, mert sose szerettem azt a vitát, megvan az álláspontom ugyan, de nem mennék bele.
Tehát így van, 18 éve sírtam föl először, a Rákos-kórházban, s aztán sokszor sírtam föl még utána, igaz, talán már nem ott. Azt várná az ember, legalábbis szerintem mindenkiben megvan egy pici vágy, érzés, vagy gondolat arról, hogy valami változni fog azzal a pillanattal, hogy eljön a szülinapja. Hogy a 23:59 átvált 00:00-ba. Persze mondhatom azt, hogy nem, nem változik semmi, de ez először is nem igaz egészen, a másik, meg hogy mondhatom a nálam fiatalabbaknak, úgyse fogják elhinni. Én se hittem el soha senkinek. Hátha mégiscsak valahol esper vagyok, vagy minimum valami varázsló, csak 18 éves koromban tudhatom meg. Hátha. Aki meg már elmúlt 18, az pontosan tudja milyen érzés. Igyunk!
Fura, hogy mennyire úgy érzi 18 évesen az ember, hogy mennyire sokat élt át. Legalábbis én nagyon. Ha visszatekintek, főleg erre az utóbbi "kritikus" 6 évre, arra gondolok, hogy bár előtte kétszer ennyit megéltem már, mégis az egész eddigi életem ebbe a 6 évbe lett belesűrítve. Bármennyire is az embernek "nem kell" felnőnie, a kamaszkoron átesik, és talán ez a 12-18 éves korig az a szakasz, amikor az ember ezt 100%-osan átéli. Az első szerelem, az első tánc, az első barátságok, az első érzelmek, az első korty alkohol, az első slukk cigi, az első, az első, az első. Aztán vagy lesz belőle több, vagy nem. De ezeket a dolgokat, az átlagos (mégegyszer idézőjelbe rakott) "kritikus" dolgokat ilyenkor éli át az ember. 18 éves korára az ember talán elég érett már, jobb esetben, hogy ezekből kilábaljon, hogy ne kelljen benne azt a téveszmét, látszatot kelteni, hogy "ne tedd meg fiam". Az egész korhatárosdi, úgyis csak erre megy ki. Az ember nem mindig képes látni hol a határ, főleg fiatalon, de tudok jópár példát mondani, akik felnőtt fejjel se tudják néha. Ezért kell egy látszatot teremteni, amitől az érettebbek csak szenvednek, a kevésbé érettek meg úgyis kijátszák ezeket a szabályokat. Mert mindenki kijátsza. Mert kijátsza és kész. Erre se magyarázat, se semmi. Végülis talán, ezegyszer, ebben az esetben, talán azért is vannak.
Szóval 18 évesen az ember büntethető. Kicsit irónikus, hogy 18 évesen kap aztán ezernyi jogot, ami azelőtt számára tiltott volt. Ez a "büntethető leszel, de sokkal többmindent megtehetsz legálisan, mint eddig". 18 évesen az ember ihat alkoholt, rágyújthat egy cigire, elmehet szerencsejátékot játszani, elmehet éjszakai klubbokba. Kinyílik a világ, amíg azelőtt a kopasz tarkójú bácsik csúnya nézése mindenhonnan elriasztotta a kiváncsi tízenéveseket, addig 18 évesen már mosolygós barátoknak tünnek. Talán, ha eleget iszol, még kedves szerzeteseknek is, a kopasz fejükkel.
Hogy ezzel a nappal felnőtt lennék, eléggé kétlem. Hogy majd miután leérettségiztem, 20 éves fejjel, akkor felnőtt lennék, eléggé kétlem. Hogy ha lediplomáztam, és tanítok, felnőtt lennék: nagyon remélem, hogy nem!
Valahol az ember már 17 évesen is felnőtt, és 17 évesen is kamasz, és 17 évesen is gyermek. De ez így igaz, 18 évesen és 20 évesen és 25 évesen is. Csak az élet egyre jobban belekényszerít minket a "felnőtt fejjel" való gondolkozásba. Egyre éberebbnek kell lenni, és egyre jobban odakell figyelni rá, főleg a gyerekek között mozgunk, hogy mi is maradjunk meg valahol gyereknek, hiszen sokmindent tisztábban is láthatunk. Főleg, ha tanárok leszünk.
18 éves lettem én. Hogy mi fog változni? Semmi. Valószínüleg nem leszek alkoholista hirtelen, nem is leszek láncdohányos, és nem fogok casinoba járni éjjel-nappal, és strip-tease bárba se fogok járni minden éjjel. De legalább megtehetem. Ha akarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése