Az ember élete valóban egy EKG görbe. Ha egyenes, már régen rossz, de ha valóban görbe, akkor bizony egyszer fent, egyszer lent. Higgyétek el, ha egyszer végtelenül boldognak érzitek magatok, számítsatok arra, hogy nem sokára már csak rosszabb lesz.
És itt legszögeznék valamit. Pozitívnak lenni nem azt jelenti, hogy mindenben őrülten csak és CSAK a jót látod. Optimistának lenni annyi, hogy hiszel, bízol, és remélsz. Ha valamelyik meghal, főleg a hit, akkor lesz valaki realista, és ha valakiben az összes meghal, akkor válik pesszimistává.
De semmiképp se arról szól az optimizmus, hogy örökké tart a "hepinessz" és a "láv". Mert nem. Van, hogy idegesek vagyunk, van, hogy nem minden úgy alakul ahogy mi azt hittük.
A minap történt velem egy igen érdekes dolog. A btáyámmal beszélgettem, filozofálgattam, amikor hirtelen azon vettem észre magam, hogy nem teszek mást, csak ellent mondok, és nem akarok alulmaradni az aktuális vitában. Akkor ezt nem sikerült realizálnom, az EGO jelenléte miatt. Viszont pár nappal késöbb ültem magyarórán, és rájöttem mennyire nem arról szól egy vita, vagy egy vélemény, hogy menyerjük/megcáfoljuk. Néha nem nekünk van igazunk! Néha nem csak a saját véleményünk kell sulykolni, és higgyétek el, sokmindenre rájöhetünk így.
A másik érdekes kérdés, ami foglalkoztatott az utóbbi héten az a múlthoz, a múlt szeményeihez való ragaszkodás. Még mindig az a véleményem, hogy a múlt a történelem martaléka, nem szabad a régi jókba kapaszkodni. Talán több, mint fájdalmas lesz tőle a jelen. Nem mondom, sokat tanulhatunk a múltból, de nem hagyhatjuk hogy érzelmileg befolyásoljon minket. A jövőt várni hasonló érzés. De erről már írtam.
Szóval ne várjuk el az Élettől, a Sorstól, az Istentől, Az Erőtől, hogy ha kapunk valami jót tőle, akkor már sose törénjen vleünk rossz. A rossz kiegészíti a jót és fordítva. Higgy, remélj, bízz. Benne. De a bizalomért cserébe ne várj semmi jót. Se rosszat. Jó helyébe se várj jót. Mert nem kapsz. Hogy mit tegyél? Egyelőre én sem tudom, de alig vagyok 18 éves, talán még lesz időm gondolkozni ilyesmin. Persze helyetted én se tudok élni. Vagy megfogadjátok a tanácsaim, vagy nem.
Te választasz. De én már nem ígérek semmit, soha többé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése