Az első

Talán leírhatatlan érzés az, amikor azzal találkozol akit a legjobban szeretsz a földön. Persze ez nem olyan nehéz néha. És nem olyan ritka. De akinek ritka és nehéz, az a fél karját adná pár percért.

Ilyen ez. Mikor nem látod, a másodpercek heteknek tünnek, s mikor itt van, minden óra úgy röpül el, mintha tizedmásodpercek peregnének. Mégis, ezek a tizedmásodpercek erőt adnak, biztonságot, tudatot, és magabiztosságot. Egyfajta energiát. Egyfajta reményt. Reményt, hogy nincs minden veszve, s lesz még szép nyár.

S néha kívánnánk hogy az idő álljon meg, s csak élvezd ezt a szép életet, s élvezd a helyzetet, pár órácskát, de az idő kegyetlen s csak halad. S eljön a búcsú ideje is.

Mégis, az a pár óra, az a pár percnek tűnő óra, mégis a világot jelenti. Amikor érzed a karját a derekadon, amikor érzed a teste melegét, és hallod a szíve dobbanását, amikor egy meleg szobában összebújtok, és lassan csak egymás levegőjét szívjátok be...

S a gondjaid megszünnek létezni. Mert Ő ott van. Mellette nem érzed, hogy az élet milyen súlyos. Csak tudod, s csak érzed, hogy az a pici szív, amit a mellkasodon érzel, érted dobog. Az a csók amit kapsz, nem egyszerű gyermeki pusziszkodás többé. Ez már érett dolog. Ez már felnőtt dolog. Ez már nem vicc. S egyszerűen tudod, mire gondol. Tudod, mert ismered. Tudod, mert szereted. Tudod mikor kell átölelned, s mikor nem, tudod mikor kell a kezét fognod s mikor nem. Tudod, mikor van túl melege, s azt is tudod, hogy mikor adj neki csókot. Egyszerűen érzed, egyszerűen látod a gondolatait.

Ez az érzés ritka. Ez az érzés, van hogy sose talál meg egy embert. Ez az érzés, egy új szintre emeli az életben a dolgokat. Kiemeli, mondhatnám. Kiemeli a szépséget, kiemeli a színeket, a hangokat, kiemeli az élet kis örömeit. Mint például pár perc néma csend két szó közt. Mint például egy kézfogás, s ez kéztartás. Ezek olyan dolgok amiket az ember nem felejt el, egyik napról a másikra.

Az élet mindig újul, új dolgokat hoz a világba, új dolgok történnek az emberekkel, hisz az idő még mindig csak telik. Vannak dolgok, amiket azthiszed hogy megtapasztaltál, de akkor villámcsapásként ér, hogy még csak az előételt etted meg belőle... S most jön a legédesebb, legfinomabb része. És ilyenkor az ember azt mondja:

"Ez az Első."

Ezt sose felejtem el.