So cliché

Mindig azt hittem, a boldogság valami elérhetetlen, magasztos, hihetetlen dolog.

Aztán rájöttem, hogy tévedek. Hiszen az ember gyermekként a legboldogabb. Az ember, már gyermekként eléri a boldogságát. Nem küzd érte, nem szenved érte, nem bonyolítja az életét: csak él, és mosolyog. Nem keresi a cinizmust mások hangjában, nem keresi az ellenségeit, nem keres semmit másokban: szeretettel szemléli a világot, hisz a világban, hiszen új, és tágas az még. És ennyi a recept, semmi más, nincs megváltó fordulat az életben, nincs megváltó ember, nincs valami hatalmas dicsfény, s glória, ami elhozná a végső boldogságot. Ennyi az egész, mosolyogni, és élni.

Marcangoljuk önmagunkat, részben a múltunkért, és részben a jelenünkért, és harmadrészben a jövőnkért. A múltunkat bánjuk, a jelenünket féltjük, a jövőnktől félünk. Mindhárom cselekedet alapvető emberi tulajdonság. Bánjuk a múltunkat, hiszen annyi balgaságot követtünk el életünkben, annyi mindent lehetett volna jobban, és nem, nem lehet visszapörgetni az időt, és másképp tenni. Mert az Idő ilyen.

A jelenünk a legbiztosabb az életünkben. Kézzel fogható, aktuális, itt van. Cselekedünk benne, és rendezgetjük a dolgainkat, és ezt a magabiztosságot az ember félti. Félti a kevéske örömöt amit hiszi hogy kap az életben, félti azt a maroknyi boldogságot, amit olyan nagyon nehezen megkaparintott. Nem így van?

A jövő már a legrégebbi kúltúrákban is foglalkoztatta az embereket. Jósdákba jártak, tudni akarták mi vár rájuk, mert féltek. Mert bizonytalanok voltak. Vannak dolgok, mik nem változnak. Az ember a mai napig fél a jövőjétől, tudni akarja mi lesz vele, hogy okosan tudja rendezni az életét, hogy felkészülhessen a legrosszabbra.

De mi lenne, ha nem bánnánk a múltunkat, hanem elfogadnánk? Mi lenne, ha a jelenünket élveznénk, minden cseppjét, minden másodpercét, miközben megtennénk a kötelességeinket? És mi lenne, ha nyugodtan várnánk a jövőnket, anélkül, hogy minden sarkon elöbb csak a fejünket dugánk ki. Lehet így élni. Sokféle módon lehet élni, mert sokféle út van.

Múlt, Jelen, Jövő. Sokat vitatkozhatnánk rajta, melyik mennyire valós. Erről talán késöbb írok egy másik bejegyzést.

Csak élvezzétek. Tegyétek meg amit ma megtehettek, mert a jövőtök azzá lesz. Ne hagyjátok ki a lehetőségeiteket, s eresszétek el mindazt, amit el kell.

És biztos klisének hangzik amit mondok, de gyerekek, tényleg: Mosolyogjatok. Mert egy mosollyal kezdve a napot bármire képesek vagyunk.