Kiskorom óta különleges szerepet töltött be.
Pici koromban, mindig itt fejlődtem a legtöbbet. Szerettem itt lenni, itt találtam meg először a szerelem érzését, itt éltem át a legőrültebb kalandjaimat, itt valahogy az érzelmek felerősödnek, egy fajta ösztön, és egy fajta energia veszi át az embert.
Persze nem mindenkit. Engem igen.
Ahogy nőttem, annál nagyobb jelentősége volt. Többször segített át az Anyaföld a legnehezebb időszakaimon. Hatalmas változásokon mentem át, és minden alkalommal amikor ott töltöttem pár napot, valami furcsa és erős honvággyal és boldogsággal jöttem haza.
De mégis, ez mind a mellékesebb része. Az emberek azok, amik ilyenné tették számomra és ilyenné teszik számomra ezt a helyet. Mert akárhova mentem, egyszerűen láttam, hogy az nem odavaló embereket kiszorította magából az Anyaföld. Mindenhova ahova mentem, olyan emberekkel találkoztam, mint még soha sehol. Szuper, értékes emberekkel. Olyan emberekkel akik hasonló szemszögből látják az életet, mint én. Sose gondoltam volna viszont, hogy ez a Föld, engem egy nap ekkora ajándékkal fog meglepni.
Brassó. Miért kerül ide egy ember? Főleg Budapestről? Mennyi ennek az esélye? Persze, megvan, sőt... Nincs az eldugva senki elől. De valamiért nekem eddig Kolozsvárig és talán Gherláig tartott Erdély. Furcsa, hogy mikor azt hinnéd, ismersz egy jó dolgot, kiderül róla hogy a legjobb még csak most jön. Szentgyörgy, Brassó... Olyan értékes és számomra hihetetlenül fontos emberek élnek ott, hogy nem tudok mást mondani, csak azt, hogy ezek az emberek számomra az otthonná egyenlővé tették ezt a helyet. Mert jobban otthon éreztem magam ott mint valaha Magyarhonban. Nem azért, mert nekem ilyen rossz itt Magyarországon, vagy mert itt senkitől se kaptam soha semmit. Hanem azért mert az a Föld, varázserővel rendelkezik.
Kihoz belőlem egy teljesen más embert. Átalakulok, egy boldogabb, és nyitottabb és sokkal kedvesebb emberré. Egy olyan emberré aki nem bírja abbahagyni a mosolygást, egy olyan emberré aki akaratlanul beszél nem-magyar-akcentussal, aki legszívesebben kitűzné a zászlaját egy kapualjba, és örökké ott élni. Az ambíciói eltünnek, a vágyai eltünnek, mert valahogy mindent megkap. Ezt teszi velem Erdélyország levegője.
És amikor elkell jönnöm onnan nem bírom abbahagyni a sírást. Mert végre megtapasztalom azt hogy mit hívnak úgy hogy Honvágy...
"Az otthon itt van ha jössz mellettem
Még ha nem is nézel rám
Tudod már régen észrevettem, hogy szemedben
Én hazáig látok simán
Ellátok simán
Rád nézek néha némán
S az otthon visszanéz rám"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése