A nyugtalanító érzés még nem múlt el teljesen azért. Ez a ballagási időszak eléggé rosszra sikeredett több szempontból is. Nem értem ez alatt a tanulást, az meglepően egyhangúan megy, és nem olyan rosszul azért, inkább a belsőkre értem. Valahogy túl sok jött egyszerre, valahogy érzem: az idén nem csak a ballagóknak lesz korszakváltozásuk. Valami új veheti végre kezdetét, valami egyszerűbb, valami tisztább. Valami amit nem árnyékol be annyi féltékenység, annyi gond, és annyi veszekedés. Minden más lesz, több szempontból. Nem lesz örökké mellettem a Mentor, nem lesz örökké mellettem a Protektor, és nem lesz mellettem Ő se többé. Némelyikük elballag, Ő pedig egyszerűen más szerepet kap, és kevesebbet lát.
A korszakváltozás az élet rendje. Az ember akaratlanul is átjut rajta, ha szeretné, ha nem. Felnövünk mindannyian, és talán még minden úgy tünik, hogy messze van még az a pont, amikor nem, és messze van még az, amikor majd önmagunkért csak mi fogunk felelni, de talán nincs is olyan messze ez a pont.
Néha kell egy létösszegzés, és kell egy korszakváltás. Hogy tiszta lappal nyithassunk, hogy önmagunk reformját átéljük, hogy a lelkünk megtisztuljon, és a múlt elmúljon, és a Jelenünkre koncentrálhassunk. Hogy megláthassuk milyen lehetőségeink vannak. Hogy lássuk az élet új és szép dolgait, ahelyett hogy a régi és elég bonyolult és néha elszomorító dolgaira összpontosítanánk a figyelmünket.
Aztmondják, ha az Erő becsuk egy ajtót, kinyit egy ablakot.
Most az ablak után fogok nézni, új célért nyúlni, és egy álmot megálmodni.
Sokminden fog megváltozni most az életben, de az ember mindig önmaga marad, a lényeg hogy alkalmazkodjon és megpróbáljon minnél boldogabban élni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése