Ez nem ferr.
Nem ferr csak úgy kirántani az álomból, nem ferr csak úgy elvenni az örömöt, csak azért, hogy valaki másnak jobb legyen, nem ferr elvenni mindazt, amiről olyan sokáig álmodtál. Egyszerűen nem az.
És mi az oka? Önzőség, az ám! Csak azért hogy neki jobb legyen, hogy ne kelljen látnia, hogy ő legyen az, aki jobban jár. Mégha ez mások fájdalmát is okozza, mégha jól tudja hogy nem jó másnak, akkor is teszi... A legviccesebb, hogy pont ő lenne elvileg az aki a legjobbat akarja mindig...
Talán elhiszem, hogy senkinek se akar rosszat. Elhiszem, hogy nem veszi észre. De az önzősége megbánt másokat... talán pont azt, akit legkevésbé akar...
Az önzőség valahol a tulajdonnal és a szerelemmel jár kézenfogva. Mondhatnám hogy ez is alapvető emberi tulajdonság, de mégsem az. Semmiképp se mondanám alapvetőnek. Főleg akkor nem, amikor ez másokat bánt. Sokszor az önzőség úgy bujkál mint egy árny az éjszakában, sose vennéd észre, mégis ott van, és a nyomodban van. Amikor mindenkinek jót akarnál, de nem látod hogy ez csak neked jó, senki másnak... Egyszerűen csak vágysz valamire. Csak annyira akarsz valamit, hogy közben semmi mást se látsz...
Ismerem ezt az érzést. Én is nap mint nap átélem, de mindig igyekszem úgy tenni, hogy senki másnak ne fájjon... Nagyon... Nincs olyan út, amin nem sérül meg senki. Nem vagyok Önző. Elengedem amikor el kell engednem... Mégha rossz is.
Értsd meg végre... Ez nem tart sehová.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése