Talán, mert jó érzés volt átélni, és azzal, hogy emlékezünk rá, újra és újra átéljük, mégha nem is ugyanúgy, mint akkor és ott. Talán mert egyszerűen kitartást ad. Talán mert van rá esély hogy még átéld újra.
És persze ott a másik oldala az egésznek, sose tudhatod mikor tör az életedre, egy-egy ilyen pillanat. Nincs algoritmusa, nincs logaritmusa, nincs rá egyenlet, vagy megoldóképlet, nincs rá semmi, amivel kiszámolhatnád mikor következik be. Lehet, már holnap, lehet hogy csak 2 hónap múlva, lehet hogy csak 1 év múlva, de az is lehet hogy 10 év múlva. Mindig ott leselkedik rád, és akármelyik pillanatban bekövetkezhet. Ismerős lehet egy másik érzelemhez, az félelemhez. Mégis, ettől elég távol van. Bizonyára most kiváncsian kérdezitek: "Melyik érzelemre gondolsz?" Valaki persze egyből rávágja hogy "Jah, a szerelem." vagy valami hasonló badarságot.
Ez az érzés, inkább leírhatatlan, és megfogalmazhatatlan. Tudjátok, van az az érzés, amikor a szíved mindjárt kiugrik a helyéből, a torkod megfeszül, a szádat nem bírod kontrollálni, az arcizmaid megfeszülnek, és valami belülről feltörő kiáltást érzel - boldog vagy! Boldogabb mint valaha! A torkodban dobog a szíved, szinte már az agyad helyén is a szíved dobog, nincs többé észérv, nincs többi józan gondolkodás. Nincsenek benned kétségek, még arra se bírsz gondolni, hogy valamikor, nemsokára véget ér ez az egész. Nem bírsz gondolni semmire, egyszerűen csak érzed - boldog vagy! Boldogabb mint valaha!
Ne gondoljátok hogy az ilyen nem létezik, és azt se gondoljátok, hogy a fenti bekezdés egyértelműen a szerelem. Nem kell hozzá sokminden, egy pad, egy sör, zene, egy csomag szotyi, és egy hideg éjszaka... Összebújás, pihenés, alvás. Napfelkelte. Álmos mosolyok. Az ajkak összeérése nélküli csókok. Magány, és végül csönd. Hosszú csönd.
Végtelen csönd.
Lehet ilyen például egy tánc is, nem? (:
VálaszTörlésKinek mi.
VálaszTörlés