Pillangó

Néha az ember úgyérzi, hogy nagyon hasonlít egy pillangó életéhez. Vagy inkább az élete hasonlít egy pillangóhoz? Pillangó... Egy pillanatra feltűnik, majd eltünik a messzeségben, és csak az emléke, a játékos mozgása, és a szárnya ragyogása marad meg belőle.

De a pillangó sem volt mindig ilyen szép, és ilyen kiegyensúlyozott, nem tudott mindig repülni. Valamikor egy kis pete volt, amiből egy igencsak csúnya állattá, hernyóvá fejlődött. Fejlődésnek fejlődés, de kérdezhetné magától, minek fejlődök ha ilyen ronda vagyok? És akkor a pillangó életében be köszönt egy változás, amikor már igen, érett, amikor már degeszre ette magát a jóból, amikor már nincs tovább. Ez egy fordulat a pillangó életében, de még mindig ugyanarról a pillangóról beszélünk. úgydönt, hogy most lenyugszik, és átmegy élete legnagyobb változásán. Bebábozódik, elhatárolja magát az eddigi megszokott életmódtól és világtól, és hosszú ideig csak várja, étlen és szomjan, hogy elérkezzen a pillanat, amikor kitörhet a börtönéből, és megmutathassa a világnak gyönyörű kecses szárnyait, felröppenjen, játszódjon a nyári meleg fuvallatokkal, és körberöpüljék a világot, párt találjanak, tovább vigyék az életüket.

Néha az ember ezzel tökéletesen egyesülni tud. Mindenkinek van egy pontja, ami egy fordulat, egy olyan pont, amin nincs túl, amikor egy ciklus lezáródik, és ideje átmenni az átalakulás formáján. Sőt, van, hogy az ember ilyenkor valóban megszépül, eltünnek rég nem kívánt sebei, eltünnek, a hegek, melyeket gyűlölt. És szárnyakra kap. És a mosolyán a nap melegsége és odaadása tükröződik.

Ilyenkor más emberek vagy tényleg örülnek ezenek a változásoknak, vagy pedig irigyek és átkozzák érte az ifjút. Az emberek nem szeretik látni mások boldogságát, nyomorúságát annál inkább. De nem is ezzel van a gond... Hanem inkább ott kell keresni, hogy miért van az, hogyha valaki boldog, azon kell próbálkozni, hogy ezt az érzést romboljuk benne. Az élet amúgyis kemény, és nem rózsaszín, és egyáltalán nem boldog. Tele van nehézségekkel, tele van kűzdéssel, tele van téves utakkal, és bonyolultabb annál, hogy az embernek ideje legyen boldognak lenni. De lehet, hogy amikor egy ember boldog, pillangóvá változik. Eltünnek a problémák, minden átláthatóbb lesz, szárnyra kap, megszépül, és játékosan, mintha ez a világ legkönnyebb dolga lenne, a meleg fuvallatokat kihasználva, ugrál, és játszódik.

Mindenki életében eljön egy bábozódás. És mindenki egyszer pillangóvá válik. Rajtunk múlik, mikor hal meg bennünk ez a pillangó...

Meddig vagyunk képesek szerelmesek lenni?