Öntudat

Honnan tudhatjuk azt, hogy egy érzelem igazi? Mivel lesz egy érzés több, és mitől mondjuk azt egy érzelemre, hogy hamis?

Sokan mondják egymásnak azt hogy "szeretlek". És sokan csóválják a fejüket és mondják azt hogy "ugyan, ezek azt se tudják mi az a szeretet", vagy "nem tudják hogy kell szeretni". Ennyire egyértelmű lenne egy érzelem? Miért ne érezhetné egy ember másképp a dolgokat, mint a másik? Ettől leszünk különbözőek, ettől leszünk bizonyos személyiségek, az érzelmeink miatt, a gondolataink miatt, a gondolkozásmódunk váltakozása miatt. Pozitívak vagyunk-e, vagy negatívak...

Az ember valójában mindig ego centrikus. A "jó" és a "rossz" az ugyanúgy viszonyítás kérdése, mint mondjuk az, hogy egy tárgy jön, vagy megy. Önmagunkat tesszük a középpontba, de nem is akármilyen középpontba, hanem a világ középpontjába. Hirtelen tőlünk függ minden, mi leszünk a legmagasabb eszme és a legtisztább gondolkodás. Nagy erő kell ahhoz, hogy ezt meglássuk: nem így van.

Persze, sokan mondják hogy "jaj én ügyetlenke vagyok" vagy "nem vagyok szép", de ezek a szavak sokszor nem azt jelentik ahogy hangzanak. Azt jelenti "szeress jobban", azt jelenti "szánj meg, kérlek", azt jeletni "mondd, hogy szép vagyok". Mert az ember könnyen veszi be azt, ha dícsérik. És szüksége is van rá. Ha az ember sokáig csak negatív visszajelzéseket kap, hajlamos összeomlani, mint egy gépezet, vagy mint egy szoftver. Nem bírja a terhelést. Ekkor beteg lesz, köhög, és mindenféle fizikai tünet keletkezik rajta. Az ember nem más mint egy gép, mint egy állat, csak épp érzelmei vannak.

Ezen túllépni már önmaga a Fény. Önmaga a Megvilágosodás, a Tudás.

Az első lépcső mindig a Felismerés:

Amikor valamit teszünk, valami rosszat például, és átadnánk magunkat a Pillanat Erejének, akkor felismerjük, hogy mit teszünk, persze megtesszük, mert gyengék vagyunk. Tudatilag. Akaratilag. De ha felismerjük a helyzetünket, felismerjük és TUDATOSAN tesszük a rosszat, az már egy hatalmas lépés. Az az első lépés az Igaz Ösvényen.

A második lépcső a Cselekvés:

Mikor már felismertük a hibánkat, és képesek vagyunk megálljt parancsolni a vágyainknak és a Pillanat Erejének. Amikor kiszállunk a játékból, és lehet aztán visszaesünk. Persze ez nagyon nehéz. A vágy hajtja az ember elméjét, a vágy az, ami néha bizony életben tartja, a vágy az, ami a kiváncsiságot feltüzeli. És fordítva.

A harmadik és egyben talán utolsó lépcső, az Éberség:

Mikor már pontosan tudod hogy a tetteidnek milyen következményei lesznek. És éberen vigyázod minden lépted, és Önmagad vagy. Hogy ezen a magas szinten megtaláltad-e Önmagad már? Talán. Talán nem. De tudatában vagy a cselekedeteidnek, és ezzel már az emberek fölé emelted magad. Nem függsz semmitől, és felemelsz másokat.

Persze azt mondják, hogy a Megvilágosodottaknak a tettei nem hagynak következményt maguk után. Kiszálltak az élet körforgásából, többé nem a részei. De nem hiszem hogy ez lenne a dolgunk, ezt az állapotot elérni. Mégha valaki eléri a második lépcsőt, az már önmagában egy bölcs, és öntudatos ember.

Persze vannak megmagyarázhatatlan dolgok. Vannak dolgok, amikre nincsen racionális magyarázat.